Trigger címkéhez tartozó bejegyzések

My reaction to Kill la Kill – first episode

"See this big, empty space? This is where my skepticism used to be before it got blown away."

“See this big, empty space? This is where my skepticism used to be before it got blown away, and got replaced with the thought “why did I even doubted Trigger?”.”

Általában nem szokásom ilyesféle, képpel plusz hangyapiszoknyi hosszúságú szöveggel megvert reakciós postokat gyártani általánosságban véve pozitívan fogadott első epizódok alapján, és nem is nagyon tervezem ezt szokásommá tenni a jövőben sem, de a Kill la Kill esetében úgy érzem hogy kivételt kell tennem. Nem csak azért, mert végérvényesen kimosta az Inferno Cop után hagyott keserű szájízt amit a Trigger iránt éreztem, hanem azért is mert nagyjából így kell összerakni egy első epizódot egy olyan sorozathoz, ami különösen nagy hangsúlyt fektet az önmagával teljesen tisztában levő és komolyan egyáltalán nem vevő, szándékosan a végletegig eltúlzott akciójelenetekre is épülő mentalitásra, amelyet csak megfejel az animációs szegmensbe ölt kreativitás, amely sikeresen ötvözi a másfél-két évtizeddel ezelőtti stílust a mai kor színvonalával. Azt mondjuk könnyen el tudom képzelni hogy pár résszel később, vagy akár a következő epizódban a mélyponton fogja majd találni magát a sorozat a szufla kifulladása végett, és a per pillanat meglévő, fanboy szintet verdeső elégedettségem úgy fog fenékbe harapni ahogy azt illik, de egyelőre “pusztán csak” örülök annak, hogy az epizódnak sikerült felülmúlnia a szándékosan visszafogott elvárásaimat.

Reklámok

A kegyetlen, s mégis kegyes hype

Ha az idei évet jellemeznem kéne a szemszögemből három hónappal annak vége előtt és egyetlen szóval, akkor a “hype” kifejezés mindenképpen a választható opciók között sorakozna, annak ellenére hogy maga a jelenség sosem állt közel a szívemhez, pláne ha annak szele engem is megcsap. Ez a kijelentés az idei évre nézve kissé ironikusnak hat ha azt nézem, hogy az elmúlt kilenc hónap alatt anime/játék témában már négy alkalommal csapott meg az az érzés amikor a kérdéses alany annyira érdekelt már hónapokkal annak megjelenése előtt, hogy a megjelenése előtti egy hónap reálisan nézve közelnek, mentálisan viszont távolnak tűnt, és habár szerencsére egyik alkalommal se jutott csalódás osztályrészemül, az ötödik alkalmat képező Kill la Killnél is ugyanúgy ott van a félsz, hogy a “karácsonyi ajándékból” egy olyan csalódás kerekedik ki, aminél grátiszban a várakozással és kíváncsisággal töltött idő visszatekintve egy csapásra keserű töltetet nyer. A KlK esetében a reklámok és a Gurren Lagann mögött álló stáb kettőse ugyan megerősíteni látszik azt a benyomásomat, hogy a KlK egy old-school jellegű, “rajzfilmesen” eltúlzott akcióeposz lesz, de a hype kegyes és mégis kegyetlen úr ahhoz hogy ezúttal se ringassam magam olyan szintű és jellegű elvárásokba, amelyektől a jó korán született, várakozással vegyes egészséges kíváncsiságot és bepróbálási vágyat felváltaná egy olyan jellegű “bepörgés”, aminek nem teljesülése sokkal nagyobb csalódást okozna, mint maga a kérdéses produktum. Az ugyanakkor már most biztos, hogy a hatalmas mellényúlás Inferno Cop után a Little Witch Academiával a Trigger elnyerte a bizalmamat annyira, hogy alapvetően pozitívan álljak hozzá az első, teljes értékű tévés szériájukhoz.


Fantázianév for the… win?

Legyen szó akár nyugati, akár keleti RPG-ről, mind a két szegmensben közös pont hogy a készítők szeretnek olyan neveket kitalálni a szereplőknek, amelyek minél jobban kihangsúlyozzák az adott történet fantasy jellegét, és ebbe a kategóriába nagy vonalakban az is belefér, hogy más országokban használatos neveket használnak fel erre a célra, gondoljunk csak a tipikusan brites nevekre (Gwendolyn, és társai). Ezt az utóbbi megoldást gondolhatta tovább a Sol Trigger nevet viselő JRPG fejlesztőgárdája, amikor az antagonista nevének nem angol és nem is német, hanem egy magyar nevet választottak, amit ráadásul nem is angolosítottak át, így Steve vagy Steven helyett a játék egy Istvan (igen, így írandó) nevű főgonosszal fog rendelkezni. Jó kérdés hogy mégis mi lehetett az indíték a névválasztás mögött, de valahol mégis érdekesnek tartom azt hogy a japánok a magyar nevek felé is kezdenek nyitni egy kicsit, ha már egyszer néhány éve csontig rágták a német nevek és kifejezések használatát.

Az már csak apró slussz poén hogy én is ezt a nevet viselem, így bizonyos értelemben főszerepet kaptam egy JRPG-ben, és ráadásul Solid/Naked Snake japán hangja, Akio Ootsuka fogja a “hangomat” szolgáltatni, aki a másik legjobb választás Takaya Kuroda után.


Trigger Heart Excelica Enhanced – Japánból kétkedéssel


Olvasás folytatása