Vanquish címkéhez tartozó bejegyzések

Some favourite VG music #20

Olvasás folytatása


Vanquish – “War has changed… and accelarated” *redux post*

Olvasás folytatása


One awesome QTE

Ugyan nem ez az egyetlen jó QTE a Vanquishban (szinte az összes jó), de ez a darab egy okból kiemelkedik nálam: alapjában véve egyszerű mint a faék, de ez a fél perc is több stílusosságot tartalmaz a manapság “epicnek” titulált játékok többségénél.


Top 15 hardest bosses by Dodgers

Nemrégiben Péter és Wagner készített egy olyan toplistát, amely a legnehezebb (Péternél legkönnyebb is szerepelt) bossokat foglalta magában. Ezen listák alapján gondoltam én is hozzáteszem a magam két centjét a témához, és én is összeütöttem egy ilyen toplistát, a másik két listával ellentétben csak 15 helyezettel. Mivel a bossok felevenítése kicsit nehéz feladatnak bizonyult, így könnyen lehet hogy kihagytam olyan egyedeket is, amelyekkel többet szenvedtem, csak az ilyen téren kicsit lyukas memóriám megtréfált. Az eddigi listákhoz hasonlóan itt sincs helyezés, ahogy az összeállításnál is a teljes szubjektivitás került előtérbe, így előfordulhat hogy olyan bossokat találtam érdemesnek a listára, amelyeket más a reggeli kávéja mellett szokott legyűrni.

Olvasás folytatása


Some favourite VG music #7

Olvasás folytatása


Top 23 manly VG man by Dodgers

Ahogy a cím is mutatja, a mostani listában összegyűjtöttem azokat az férfi játékkaraktereket, akiket érdemesnek tartok a listán való szerepléshez, legyen az személyiségük, játékbeli teljesítményük, vagy szimplán a karadesign okán. A PS2-es listához hasonlóan itt sincs konkrét rangsorolás, illetve itt is túlnyomórészt a szubjektivitás nyomott a latba a jelöltek választásakor:

Update: mivel jó pár, szintén a listára érdemes karakternek nem jutott hely, ezért kicsit kibővítem a kört azokkal, akiket érdemesnek tartok a címre.
Olvasás folytatása


Random Gundam material

Néhány napja mutatott Wagner részleteket a G-Gundamből, illetve a 08MS-ből, és az előbbiről rögtön a videóban látott szituáció ugrott be, mint hirtelen ötlet. Félperces poop for the win.

BTW a 08MS erősen nézésgyanús lesz mivel ez tűnik a legreálisabbnak, plusz kicsi Front Mission beütése is van. Hátha jó lesz mint első Gundam sorozat.

01.06:

Hogy a még egyértelműbb labda le legyen csapva (Domonnak és X-nek ugyanaz az angol hangja), összedobtam a folytatást is. A második felét személy szerint találóbbnak tartom annak ellenére, hogy még annyi munka sincs benne, mint az első felében.

És egy apró kis hír a végére: megjelenési dátumot kapott a Hard Corps: Uprising, február 16-ára datálva. Ez egyelőre csak az X360-as verzióra vonatkozik, de mivel szerdai napra esik, ezért elég valószínű hogy PS3-ra is ekkor jelenik meg. Do want offkorsz.


One good final boss

Call of Duty: Black Ops vagy ez…? Nem kérdés. 😀


Vanquish – “War has changed… and accelarated”

Olvasás folytatása


Segamericano (avagy egy újabb fad) + Vanquish + zenei ajánló (vegyesfelvágott)

Ritkán van olyan, hogy egy alapvetően mainstream zene különösebben megtetsszen, de ez egyszerűen nem akar kimenni a fejemből valami oknál fogva. Ez, Soa Mark egyik korábbi videója, és alapvetően a Sega játékok okán gondoltam összeütök én is egy választ erre a fadre, stílszerűen a Sega régi és új játékaiból. Ami a kép minőségét illeti, ennél lehetett volna sokkal élesebb bármi gond nélkül, de a Vegas úgy érezte hogy most közbeszól, és a Sonic 4-es részletek képét totálisan kiiktatta. Van egy sanda gyanúm, hogy nem a Vegassal korábban helyrepofozott videót kellett volna használni. De hát hibáiból tanul az ember vagy mi.

Időközben péntek délután megérkezett az idei év másik olyan dobozos kiadást megélt játéka, amelyet a kicsit szűkös tárcám és az érdeklődésem figyelemre méltatott. A Vanquishról van szó, amiről pontosan a múlt hétfőn röppentek fel a pletykák, miszerint csak 4-5 órás mókát kínál teljes áron. Tegnap este végigjátszottam magát a játékot, és részemről igaznak találom azokat az érveket, amelyek a játékbeli óra tökéletlenségét taglalják. Arról van szó, hogy a játék csak azt az időt veszi figyelembe, ami alatt sikerül teljesíteni az adott szakaszt, ha közben meghalsz, visszaáll a pálya eleji értékre. Tehát ha tizenegyedik alkalommal sikerül a szakasz, akkor az első tíz próbálkozás ideje szanálásra kerül. Ez fel is veti a kérdést: akkor most mennyi is az annyi? Ami engem illet a játék szerint: 4 óra 56 perc, valós idő szerint pedig 7 óra 45 perc körül. Vagyis még mindig nem éri meg annyira idő szerint az a 11500 forint, de részben mégsem tisztán négy óráról van szó (főleg nem első végigjátszásra), másrészt pokoli szórakoztató a stuff a számomra. Egy hosszabb bejegyzés várható majd a teljes játékról.

Az elmúlt héten zenei fronton is találtam új kedvenc albumokat, név szerint a Pretty Maids, és a First Signal nevet viselő formációk új albumait, a Pandemoniumot, illetve a First Signalt. Előbbi hosszabb múltra tekinthet vissza és az eurometálos ízt képviselik, míg a First Signal afféle régisulis metált kínál, és mindkettő esetében elmondható, hogy az albumok egésze egységesen jó színvonalat képvisel, habár a First Signal egy-két helyen kicsit sántítva. Ha nem a trash vagy a death az eseted, akkor kicsit óvatosan az albumokkal, ellenkező esetben csak ajánlani tudom mindkettőt. Nálam szinte egyfolytában ezek szólnak mostanában, ha utazok.