Vanquish címkéhez tartozó bejegyzések

One good final boss

Call of Duty: Black Ops vagy ez…? Nem kérdés. 😀

Reklámok

Vanquish – “War has changed… and accelarated”

Olvasás folytatása


Segamericano (avagy egy újabb fad) + Vanquish + zenei ajánló (vegyesfelvágott)

Ritkán van olyan, hogy egy alapvetően mainstream zene különösebben megtetsszen, de ez egyszerűen nem akar kimenni a fejemből valami oknál fogva. Ez, Soa Mark egyik korábbi videója, és alapvetően a Sega játékok okán gondoltam összeütök én is egy választ erre a fadre, stílszerűen a Sega régi és új játékaiból. Ami a kép minőségét illeti, ennél lehetett volna sokkal élesebb bármi gond nélkül, de a Vegas úgy érezte hogy most közbeszól, és a Sonic 4-es részletek képét totálisan kiiktatta. Van egy sanda gyanúm, hogy nem a Vegassal korábban helyrepofozott videót kellett volna használni. De hát hibáiból tanul az ember vagy mi.

Időközben péntek délután megérkezett az idei év másik olyan dobozos kiadást megélt játéka, amelyet a kicsit szűkös tárcám és az érdeklődésem figyelemre méltatott. A Vanquishról van szó, amiről pontosan a múlt hétfőn röppentek fel a pletykák, miszerint csak 4-5 órás mókát kínál teljes áron. Tegnap este végigjátszottam magát a játékot, és részemről igaznak találom azokat az érveket, amelyek a játékbeli óra tökéletlenségét taglalják. Arról van szó, hogy a játék csak azt az időt veszi figyelembe, ami alatt sikerül teljesíteni az adott szakaszt, ha közben meghalsz, visszaáll a pálya eleji értékre. Tehát ha tizenegyedik alkalommal sikerül a szakasz, akkor az első tíz próbálkozás ideje szanálásra kerül. Ez fel is veti a kérdést: akkor most mennyi is az annyi? Ami engem illet a játék szerint: 4 óra 56 perc, valós idő szerint pedig 7 óra 45 perc körül. Vagyis még mindig nem éri meg annyira idő szerint az a 11500 forint, de részben mégsem tisztán négy óráról van szó (főleg nem első végigjátszásra), másrészt pokoli szórakoztató a stuff a számomra. Egy hosszabb bejegyzés várható majd a teljes játékról.

Az elmúlt héten zenei fronton is találtam új kedvenc albumokat, név szerint a Pretty Maids, és a First Signal nevet viselő formációk új albumait, a Pandemoniumot, illetve a First Signalt. Előbbi hosszabb múltra tekinthet vissza és az eurometálos ízt képviselik, míg a First Signal afféle régisulis metált kínál, és mindkettő esetében elmondható, hogy az albumok egésze egységesen jó színvonalat képvisel, habár a First Signal egy-két helyen kicsit sántítva. Ha nem a trash vagy a death az eseted, akkor kicsit óvatosan az albumokkal, ellenkező esetben csak ajánlani tudom mindkettőt. Nálam szinte egyfolytában ezek szólnak mostanában, ha utazok.


Vanquish időtartam – kiborult a bili?

Olálá.

Aki mostanában figyelemmel követte a blogot annak valamelyest ismerősen hathat a cím, hiszen az idei hátralévő termésből ez az egyik, amit a leginkább várok. A demóról korábban már írtam egy hosszabb postot, amiről most is változatlan a véleményem, de most nem ez a lényeg. Hanem a szavatosság, ami a shootereknél még általánosságban is maximum 8-10 óra szokott lenni, és pont ennyi időt szabott meg a fejlesztő Platinum Games is, ami mondhatni megszokott dolog. Maga a stuff ezen a héten jelenik meg, azonban a Game Informer című videojátékos újság már leközölt egy tesztet, egy valamelyest imponáló 7.5-es osztályzattal a végén, méltatva számos erényét. Csakhogy a végigjátszási ideje mellett nem mentek el szó nélkül, azt ugyanis bő 4 órára állapították meg. Igen, az eredeti időpont felére. Ennek megfelelően sokan elhatárolódtak a megjelenéskori vásárlástól, bízva egy esetleges árcsökkenésben. Ennek hulláma egyes angol webáruházakban már érezhető is, hiszen már a megjelenés előtt olcsóbban kínálják a portékát.

Vélemény? Az a bizonyos vélemény nálam két részből tevődik össze: az egyik/kisebbik a bosszankodás, ami a demo ismerete nélkül sokakhoz hasonló mértékű lenne. Ugyanis 11-12 ropi négy óráért kicsit soknak számít, akárhogy is nézzük. Azonban a véleményem másik/nagyobbik része a “who cares” felé húz. A régi játékok esetében nem egyszer még ennyi játékidő is megváltásnak számít, gondoljunk csak az amúgy -nálam- istenmegaatomcsászár Contra 3-ra, amit még testvérek között is maximum háromnegyed óra alatt ki lehet pörgetni normálon, hogy az első NES-es részről, és a megannyi shoot’em upról szó se essék. A közös pont bennük viszont az, hogy direkt ilyen rövidek: az efféle játékok pontosan arra sarkalják a játékost, hogy minél ügyesebben, gyorsabban, eredményesebben “dolgozzanak” az ügyön. És a Vanquish pontosan ezt kínálja demo alapján: régimódi, a teljesítményt pontszámolási rendszerrel figyelembe vevő, majdhogynem retro lövöldét, ahol bizony a játékosra van bízva milyen eredményesen hajlandó játszani. Hiszen elég saját elemet biztosít ahhoz, hogy mindenki lehetőségekhez képest a saját módszerével teljesítse a pályát. Arról nem is szólva, hogy több nehézségi szintet, challengeket is kínál.

Természetesen megértem, ha valakinek ennek hatására ment el a kedve a játéktól, mert bizonyos tekintetben náluk is ott van az igazság. A magam részéről viszont bízok abban, hogy a demóban látott lendület, frissesség, élmény teljes mértékben kihúzza magát azalatt a négy óra alatt, és nem vész kárba az előrendelés. Ha már egy Metal Slug képes erre sokkal rövidebb időre vonatkozóan, ez miért ne tehetné?

és most jöhetnek a kövek


Vanquish demo #2 – Challenge Mode

Az első demo után majd’ egy hónappal a Sega/Platinum páros úgy döntött, hogy az október végén esedékes megjelenés előtt dob még egy csontot az embereknek, amikor szerdán a PSN/Xbox Live rendszerre szabadította a második demót. Azonban az elsővel ellentétben most nem egy újabb pályát mutat be, hanem a szavatosság idejét kitoló Challenge módból ad ízelítőt. Akinek nem lenne ismerős a szisztéma, legyen elég annyi, hogy afféle feladatokra osztott mód, ahol különböző feltételeket kell teljesíteni. A demó ebből mutatott meg egy keveset, konkrétan a legelső Challenget, melynek lényege egyszerű, mint az egyszer egy: minél rövidebb idő alatt túlélni az öt hullámból, bennük változatos összetételű ellenekből álló rohamot, a kör alakú pályán viszonylag bőkezűen elhelyezett muníció utánpótlásra támaszkodva. Maguk a rohamok viszonylag változatosak, hiszen például az első hullámban egy három osztagból álló Gorgie (az emberméretű, vörös robotok a demóból) rohamot kell túlélni, de irónikus módon a “sereg” nagysága ellenére ez a legkönnyebb szakasz. A nehézség szerencsére egyenletesen növekszik a menetek számával, de meg kell hogy mondjam, jóval nehezebb ez a mód, mint amilyen az első demóban volt tapasztalható. Ebből kifolyólag az ötödik hullám elsőre k*rvanehéznek látszik, hiszen öt Romanov (szintén szerepelt az első demóban) zúdít össztüzet piciny személyedre, tehát ésszel kell játszani ezzel az esetben is. Ez a mód szerencsére nem nélkülözi az alapfokú stratégia használatát se (pl. az érkező Gorgiek elé egy gránát, lángszórós elleneknél a tankot célozni, és így tovább), ami érthető módon kiterjed arra is, hogy a megfelelő helyen várjuk a rohamokat, illetve olyan helyen vegyünk fel lőszert, ahová később nem kell visszamenni. Hiszen kissé kellemetlen úgy kajtatni a rakétavetőért a pálya másik végére, hogy közben fél Ruszkiország szórja rád az áldást. Összességét tekintve azonban elégedett vagyok a demóval, hiszen eleve a teljesítése sem sétagalopp, és akkor még ott vannak a módszerek a minél rövidebb időre való teljesítéshez is. Szerény személyemnek sikerült egyszer kicsiholni egy 7 perc 36 másodperces időt, de egyesek már hat perc alatt is teljesíteni tudják a demót. Azonban továbbra is tetszik a játék kissé árkádos jellege, hiába a sok “Gears koppintás, há’ fedezék mögé e’ tucc búni e’!” féle hatásosnak beállított, de alaptalan érv. Végtére is PC-s körökben már a Conflict Desert Stormban is lehetett fedezék mögé bújni, hogy az előtte és azót kijött rakatnyi TPS-ről nem is szólva. Egy dolog azonban szöget ütött a fejemben, pontosabban annak hiánya: EU és US területen hiába keressük a demót, hiszen csak Japánban tolta fel a Sega. Azaz akinek nincs japáni regisztrációja, az a játék megjelenéséig hoppon marad, hiszen pletykák szerint a teljes verzió megjelenése után akarják majd áttuszkolni vén kontinensünkre. Azonban mivel már február végén, a Yakuza 4 demo okán már csináltam egy japán accountot, ezért mondanom se kell, hogy ezúttal is kapóra jött. Azt azonban nem hagyhatom szó nélkül, hogy a demo túlnyomó többségében angol nyelvet használ, sőt a nyelvi beállításokban még külön szerepel is a zEnglish. Erre magyarázat, Sega…?

Persze egyfajta speedrunon dolgozok már a második demót illetően, de hála a kontroller-glitchnek, kisebb nehézségekbe ütközik. 😀 Viszont meglepő módon az első demo speedrunja elsőre (?!) sikerült.

09.30: időközben sikerült megcsinálni a második demóhoz is a speedrunt, ami ismét felvilágosított valamiről: majdhogynem súlyos kontroller-laggal egy ilyen játékmód minden, csak nem kényelmes. Normál körülmények között minimum két percet rá szoktam verni erre az időre, viszont ahhoz képest hogy múlt héten elsőre 12 perc jött ki, talán nem is olyan rossz.


Tokyo Game Show 2010 mazsolázó – Dodgers edisön

Aki most arra számít, hogy az idei show minden platformjának minden egyes játékáról fogok értekezni, az rossz helyen jár. Ebben a postban ugyanis csak azokból a játékokból mazsolázok, amelyek valamilyen úton-módon, de felkeltették a figyelmem, vagy bizalmat szavazok feléjük, esetleg failnek tekintek. Mindezekben érthető módon óhatatlanul prioritást élveznek azok a platformok, amelyek játékait valamilyen formában, de lehetőségem lesz majd kipróbálni:
Olvasás folytatása


Vanquish (PS3) demó – Sonic a harcmezőn

Olvasás folytatása