World címkéhez tartozó bejegyzések

Top 10 games by Dodgers

Ha már annak idején a kedvenc animéimről/rajzfilmjeimről csináltam egy toplistát, azt hiszem lassan itt lenne az ideje egy játékokkal foglalkozó toplistának is, amelynek tíz helyezettjét géptípustól, kortól és stílustól függetlenül válogattam össze. Az animés toplistához hasonlóan ezúton sem az volt a célom hogy objektíven felsoroljam a legjelentősebb, legjobb játékokat, hanem inkább az hogy a lista révén felsoroljam a magam részéről legjobbnak tartott játékokat, amelyekhez indoklásokat is mellékeltem. Olyan játékot természetesen nem vettem számításba amelyet nem játszottam végig legalább egyszer, így ennek révén is kihangsúlyozom hogy ne tessék meglepődni, ha egyébként valóban érdemes címek hiányoznak a listáról.

Olvasás folytatása

Reklámok

Some favourite VG music #9

Olvasás folytatása


Lemmy strikes back

A vén ragyás visszatért, de jobb mint valaha? Ha csak az újkori Motörheadet nézem, akkor még mindig a 2004-es Inferno album az, ami a leginkább egyben volt, az tartalmazta egy albumon belül a legtöbb remek számot, de a 2008-as Motörizer se maradt el sokkal az Inferno által kínált színvonaltól, habár annak is megvoltak a kevésbé jó pillanatai is. Plusz a tény is ott van, hogy ha egy albumot hallott tőlük az ember, akkor gyakorlatilag az összeset hallotta, olyannyira egy hangulatot áraszt az összes számuk. Ez akár rossz dolog is lehetne, de a Motörhead azon bandák közé tartozik, akik többé-kevésbé de képesek hozni egy átlag feletti színvonalat, amire mindig lehet számítani. Így történt idén év elején is, mikor megjelent Lemmyék legújabb albuma, a The World is Yours, a kérdés pedig adott: mennyire emelkedik ki az eddigi termésből?

Egy szóval? Semennyire. Aki ettől az albumtól várta a banda revolúcióját (van ilyen egyáltalán…?), az jókora pofára esést fog kapni, a formáció még mindig abban a stílusos “sörös” rockban utazik, amelyet már a kezdetek óta meg lehetett szokni tőlük, és amit még ennyi év után is remekül végeznek. Összességét nézve ha kategorizálni kéne minőség szempontjából, akkor valahol az Inferno és a Motörizer közé lehetne tenni: az album egésze jobban egyben van, kicsivel több jó szám lapul rajta mint a 2008-as elődön, de az Inferno szinte egész végig kitartó quailty-packjától kicsit messze van. Ennek kárpótlásáért Lemmyék voltak szívesek és nem kurvultak el a trendek hatására, mereven tartják magukat az évtizedek óta kiépített hangzáshoz és stílushoz. Persze az újításokért kiáltóknak ez a lemez (is) unalmas lesz, mint az összes eddigi korong a hármastól, de van amikor nem muszáj folyton új utakat keresni, ha egyszer a régi még mindig üt. És valahol ez a lényeg a Motörhead kapcsán. A hangszerelésre és a dalok jellegére ez hatványozottan igaz, az évek óta beállított hangzás még mindig pofásan szól, plusz az előző albumot jellemző minimális tompaságon is javítottak, így ismét élesen szólnak a gitárok és a dobok.

Az Ace of Spades-el bebetonozott, attól el nem mozduló közönségnek megér egy hallgatást, csak hogy tudják: van élet ’82 után is. De mindenkinek ugyanúgy ajánlható a soros Motörhead-adag, ha csak egy kicsit is érdekli a rock ezen műfaja.