WTF címkéhez tartozó bejegyzések

Fantázianév for the… win?

Legyen szó akár nyugati, akár keleti RPG-ről, mind a két szegmensben közös pont hogy a készítők szeretnek olyan neveket kitalálni a szereplőknek, amelyek minél jobban kihangsúlyozzák az adott történet fantasy jellegét, és ebbe a kategóriába nagy vonalakban az is belefér, hogy más országokban használatos neveket használnak fel erre a célra, gondoljunk csak a tipikusan brites nevekre (Gwendolyn, és társai). Ezt az utóbbi megoldást gondolhatta tovább a Sol Trigger nevet viselő JRPG fejlesztőgárdája, amikor az antagonista nevének nem angol és nem is német, hanem egy magyar nevet választottak, amit ráadásul nem is angolosítottak át, így Steve vagy Steven helyett a játék egy Istvan (igen, így írandó) nevű főgonosszal fog rendelkezni. Jó kérdés hogy mégis mi lehetett az indíték a névválasztás mögött, de valahol mégis érdekesnek tartom azt hogy a japánok a magyar nevek felé is kezdenek nyitni egy kicsit, ha már egyszer néhány éve csontig rágták a német nevek és kifejezések használatát.

Az már csak apró slussz poén hogy én is ezt a nevet viselem, így bizonyos értelemben főszerepet kaptam egy JRPG-ben, és ráadásul Solid/Naked Snake japán hangja, Akio Ootsuka fogja a “hangomat” szolgáltatni, aki a másik legjobb választás Takaya Kuroda után.


Keresőszavak bűvületében #1

A blog indulása óta eltelt több mint egy év után lassan ideje lenne egy olyan postnak is, amelyben a különféle keresőmotorokból érkező keresőszavakból mutat be egy párat, a teljesség igénye nélkül. Az eddigiek alatt volt olyan szerencsém hogy viszonylag normális, wtf-faktort visszafogottan tartalmazó keresőszavakkal verjen meg a Gógli és társai, ám hogy ne legyen olyan egyszerű az élet, mégiscsak érkeztek olyan keresések, amelyek ugyan a blog postjaihoz még csak érdemben sem szagolnak hozzá, de a keresőmotort ez különösebben nem érdekelte. A toplista viszont kicsit érdekes tendenciát sugall, ugyanis az első három helyet a Soul Eater, az Elfen Lied és a Trigun mondhatja magáénak, amelyek kivétel nélkül animék, talán nem is véletlen így hogy a legnépszerűbb postok is animus bejegyzések közül kerülnek ki.

Olvasás folytatása


The Wheel of Fail is turning 5

Aki Japánt nem szemellenzős módon imádja az talán hallott már arról, hogy a pusztán dating sim játékok mennyire veszélyesek tudnak lenni az arra fogékony emberekre, különösen Japánban ahol a technológiai fejlettség mintegy hátulütőjeként egyre több azon emberek száma, akiknek szociális készségei lényegesen gyengébbek “egészséges” társaikénál. Egy ilyen közegben egy jobban sikerült dating sim akár egész kapcsolatokat, házasságokat is képes tönkretenni, mint ahogy teszi azt a Love Plus, illetve roppant fantáziadús névvel bíró folyatása, az LP: Plus. Aki nemigen tudja elhelyezni ezt a jelenséget, annak segítségül kerüljön említésre a GTA és társai, amelyek ugyancsak érdekes dolgokat képesek kiváltani egyesekből, és amelyekkel a világsajtó néhanapján szeret elcsámcsogni, jelentősen túlnagyítva a problémát.
Az LP ha nem is ugyanabban a formában de beállhat a Rockstar alkotásai mellé ha károkozásról van szó, hiszen még a Sankaku is nem egy olyan esetről írt már, amikor egész kapcsolatok, házasságok mentek tönkre e játék hatására, és sajnos arra is akadt példa, hogy valaki feleségül vette a játék három dámájának egyikét.
Talán nem véletlen, hogy ez még a CNN figyelmét is felkeltette annyira hogy riportot csináljon az esetről, érintőlegesen megemlítve a fejlett társadalom szociális sivárosodását is. A dolog pikantériája, hogy az LP nem a Konami első ilyen jellegű fejlesztése, mégis sokkalta több “kárt” okozott Japánnak, mint a stúdió másik dating sim sorozata, a kilencvenes évek közepére visszanyúló Tokimeki Memorial. Plusz az sem elhanyagolható tény, hogy ugyanarról a Konamiról van szó, akiknek köszönhető többek között a Metal Gear, a Castlevania, a Contra, és még megannyi más sorozat.


ööö… LOL? #2

Vajon milyen játék lehet az, amelynél a karakterek felfedése nem az artworkkel és adatokkal, hanem a mellbőséggel kezdődik? Kicsit sem egyértelmű utalás arra miért pont a 3DS-re készül. 😀 És ha már ninják: nem, ezek még mindig nem számítanak annak. Natúró ezekhez a menyecskékhez képest olyan, mintha Joe Musashi, Strider Hiryu és Ryu Hayabusha egy személyben egyesülne. Egyedül talán az Asuka névre hallgató karakter tűnik nijásznak, de például Katsuragin mi nijászos beütés van…?


Mission új tanév #2 START – Round 2

Olvasás folytatása


The Wheel of Fail is turning 3: The triumph of Fail

Olvasás folytatása


Panty and Stocking with Garterbelt – finished

Tömören ez a véleményem az utolsó részről:

Most már értem, hogy miért adta a Sankaku a “sokkolóbb, mint a Evangelion endingje” alcímet az epizódnak. Az első perctől az utolsóig merő agyfasz, amire az utolsó egy-másfél perc teszi fel a karátos koronát. Bravo Gainax, bravo…

Update 12.28: az igény szerinti beszerzőhelyeken elérhető már az OST.


Alucard’s opinion regarding a certain vampire shit

And so is mine. Hol vannak Richterék, mikor a legjobban szükségük volna rájuk…?


Két kis hétfő esti poop

“OH NONONO, WE CAN’T!!!”

És a másik, szó szoros értelmében vevendő poop:

A Call of Duty, mint olyan, a 2004-es, PC-s United Offensivet követően egyet jelent a számomra az igénytelenséggel, de mint mondani szokás, ha citrommal kínál az élet, adj hozzá cukrot. Valami ilyesmiben gondolkodhattak a japánok is, mikor a legújabb Trendi FPS reklámjául nem mást, mint egy J-Pop számot választottak. Igen, az Eminemes ámokfutás után még tovább is van lefele. Ezt rá lehetne kenni az olyan jól bevált lemezekre is, mint például az eltérő kultúrából származó zenei igény, és a többi elmélet. De akkor kérdem én: ha egyszer kicsiny országunk is csinál reklámot a Black Opshoz, akkor melyik számot fogják berakni a kedves reklámkészítő urak? Charlietól a “Porsche, szerelem, száguldást”? Vagy mindjárt nekifutásból az István a király egyik dallamát…?


Gal Gun slussz fícsör

Magát a Gal Gunt feltételezem nem kell különösebben bemutatni senkinek sem, hiszen rajtam kívül még két ember (Péter, Ninty) is szentelt már egy rövidebb bejegyzést eme új keleti csodának. Ránézésből látható, hogy leginkább az olyan játékosokat célozza meg, akik a “romantikusabb” visual novelek, vagy a dating simek világával közelebbi ismertséget táplálnak, vagy minimálisan rosszabb esetben a weabook/otakuk, akiknek többségében oly mindegy mi megy a képernyőn, csak lolis legyen. Talán pont az ő kedvükért gondolta úgy az Inti, hogy kissé érdekes felhangú hanghatásokat is belecsempésszen a produktumba, aminek viszont látatlanban is van egy apró hátránya a pléjörre nézve: mi van akkor, ha a kedves édesanyja vagy haverja/barátnője éppen pont akkor szándékozik látogatást tenni hősünknél, mikor éppen a GG-ben lövi halomra a decibelskála minden bejegyzését megpengető hölgyeket, vagy éppen Random-chant szabadítja ki a fikazöld monszta csápjai közül? Semmi gond, az Inti erre is talál megoldást! Egyszerűen csak nyomjunk egy gombot.

És az enyhén kompromittáló hangokkal kísért epic fightból:

egy ártalmatlan 8-bites játék válik, 8-bites hangokkal kísérve. A fejlesztők ezt a lehetőséget angolul a “Mom Has Come Screen” névvel látta el, ami magyarul körülbelül annyit tesz “Anyám vészesen közeleg képernyő”, ezzel a kis fícsörrel már álcázható is az esetlegesen csutkára felhúzott “szeksi” kép- és hangorkán.

Apró slussz poén, hogy a játék erre külön gombot tart fenn. WTF indeed.