zene címkéhez tartozó bejegyzések

Napi mjúzik – Airbourne edition



A nyári meleg, és az ennek kapcsán időszakosan szaporodó rendezvények kapcsán úgymond szinte velejáró elemnek tekinthető az olyan zenei nívó szerepeltetése, amely ha nem éppen a legfrissebb “színvonalas” popeposzokban merül ki, akkor az olyan könnyed jelleget célozza meg amelyre könnyebben csúszik le az éppen kézbe akadó itóka, és még esetleg a csoportos, rögtönzött éneklési képességek prezentálása is szóba jöhet. Az AC/DC mondhatni önmagában egy slágernek számít ebben a kategóriában, így nem meglepő hogy azóta számos követője akadt a rock eme könnyed formájának, és az ausztrál Airbourne közülük is az egyik leginkább hiteles formációnak tekinthető, köszönhetően annak hogy a közelmúltban megjelent harmadik albumuk, a Black Dog Barking ha nem is forradalmasító módon, de még mindig szinte hibátlanul mondja fel azt a bizonyos leckét. A passzoló orgánumú énekestől kezdve az egyszerű szerkezetű és mégis megjegyezhetően dallamos, hangulatos szöveg- és zenei világon át a banda átfogó, a zenei szakmához viszonyítva megnyerően hiteles mivoltáig bezárólag nem érheti szó a ház elejét, és habár véletlenül sem egy bonyolult, vagy rafinált zenei világról van szó, az ilyesféle zenének is bőven megvan a helye az év egy olyan időszakában, amikor mindenkiről kollektíven lerohad az utolsó gatya is a melegtől, és jó esetben vízpartot érintő társas összeröffenésen, vagy legalább az egyikben van lehetősége lenni.

Reklámok

Some favourite VG music #19

Olvasás folytatása


Some favourite VG music #18

Olvasás folytatása


Napi mjúzik – Pokolgép edition



A kis hazánk huszadik századi, az ötvenes évektől a nyolcvanas évek legvégéig tartó “speciális” múltjának köszönhetően elég sok mindenben mondhatni el voltunk maradva a tőlünk nyugatabbra elterülő országoktól, azonban ez szerencsére nem jelentette azt hogy ne kezdtünk volna el apránként utánaeredni annak a színvonalnak, és ez igaz volt a hazai zenei színtérre is. Különösen annak fényében hogy a körülmények ellenére is voltak olyan előadók és bandák akik az akkori körülmények között is megállhatták volna a helyüket a nyugati világban, és ebbe a sorba véleményem szerint a Kalapács József nevével is fémjelzett kezdeti Pokolgép is beálhatott a post tárgyául szolgáló Éjszakai bevetés című albummal, amelynek színvonala ugyan egy erős hat-évvel volt elmaradva a korszak heavy metaljának minőségétől (a hangtechnikai meg egy bő tizessel), ugyanakkor ezt a kis túlzással múltidéző színvonalat mégis képes volt megfelelő szinten hozni a lehetőségekhez mérten, arról nem is szólva hogy egy hátramaradt országban hirdette azt a stílust és minőséget amely nyugaton már jóval korábban megszilárdult, olyannyira hogy számomra ott van a helye a mívesebb hazai albumok között.


2012 – néhány szempontból

*Insert witty joke about Doomsday that wasn’t much of a Doomsday. Also insert apology for the longest post ever written here*

Olvasás folytatása


Some favourite VG music #17

Olvasás folytatása


Napi mjúzik – Double Dragon: Neon edition



Eddig nem igazán vált szokásommá hogy egy játék OST-jének egy külön postot szenteljek, ám mint mindenhol úgy itt is akadnak olyan kivételek amelyek érdemes lennének a külön megemlítésre, a nemrég megjelent új Double Dragon epizód zenei anyaga pedig pontosan ilyen kivétel. Többek között amiatt is, mert a zeneszerzőül szolgáló Jake Kaufmann az eddigiek során javarészt talpraesettségről tett tanúbizonyságot ha egy eleve kialakított zenei stílushoz kell alkalmazkodnia, és a DDN esetében ez teljes mértékben igazolódni látszik ha azt veszem figyelembe, hogy Kaufmann ezt egyszerre két fronton érte el: a korábbi DD számok megfelelően jól sikerült remixeket kaptak, ám az igazi fénypont a vokállal rendelkező számok esetén érhető tetten, Kaufmann ugyanis nagyon jó érzékkel tapintott rá arra a zenei és tartalmi stílusra amely a nyolcvanas éveket jellemezte. Amellett hogy ezek a számok amúgy is jól illeszkednek a játék szándékosan nyolcvanas-kilencvenes éveket idéző stílusához, véleményem szerint az “élőzenei” mezőnyben, pontosabban a manapság egyébként dúló retróhullámban is méltóképpen megállnák a helyüket mint autentikus és a korszakhoz hű, ám mégis korszerű hangzással bíró szerzemények.